Archive for the ‘babahordozás’ Category

Előlhordozásról általában

A leggyakoribb, hogy aki csecsemőt kezd el hordozni az először az előlhordozással ismerkedik meg. Ennek a nyilvánvaló oka, hogy a csecsemőnek is és az anyának is az a legjobb, ha a kezdeteknél olyan hordozási pozíciót alkalmaznak, amiben egyaránt a legmagabiztosabb az anya, egyúttal a baba is a legbiztonságosabban érzi magát.

Az előlhordozás azért is jó a kezdeteknél, mert így folyamatosan látod a babát, ellenőrizni tudod, hogy hogyan viselkedik a hordozóban és ha valamit javítani kell azt rögtön meg tudod tenni.

Ha kendőd van, – akár rugalmas, akár szövött – amikor először kezded el használni a kendőt akkor neked is kell arra időt szentelned, hogy megbarátkozz a több méternyi anyaggal. Ha a szövöttkendőd nincs „betörve” akkor nehezen kezelhetőnek fog tűnni. Először mindig egy játékbabával, vagy egy játékmackóval gyakorolj. Kétszer-háromszor érdemes megkötni a játékbabával és csak ezután megpróbálni a gyerekedet bekötni. Amikor felkötötted a játékbabát magadra, akkor járkálj benne egy kicsit, nézd meg magad a tükörben, kicsit ugrálj is, azért hogy kiderüljön, hogy nem lazul-e meg valahol a kötés. Így tudni fogod, hogy mire figyelj amikor a gyerkőcöt kötöd bele.

 

Milyen előlhordozási módok vannak kendőknél?

Előlhordozási módok között is meg lehet különböztetni kétféle módot, attól függően, hogy a baba milyen pozícióban van a kendőben. Ez alapján:

  • Elől fektetett
    • Bölcső
    • Keresztezett bölcső
    • Rebozo bölcső
  • Elől ültetett hordozási módokról beszélhetünk.
    • Rövid elől keresztezett
    • Elől keresztezett
    • Elől zsebes keresztezett
    • Kívül elől zsebes keresztezett
    • Kenguru

 

Bár első érzésre az előlfektetett pozíciók tűnhetnek szimpatikusabbnak, de fontos tudni, hogy a babának nem kell még akkor sem feküdnie a kendőben, ha alszik, és már az újszülöttet is lehet ültetve hordozni. Ha helyesen használod a kendőt, akkor tökéletesen meg tudod támasztani a hátát, a nyakát, a fejét a kendővel és az előlültetett pozíciókban a baba is könnyebben kap levegőt és kényelmes érzi magát.

 

Az előlfektetett pozíciókat elsősorban szoptatáshoz, rövid ideig tartó hordozáshoz ajánlom. Előlfektetett pozíciókat elsősorban kendővel és babaerszénnyel ajánlott kötni, más hordozóeszközzel nem javasolt. Erről egy összefoglalótáblázatot találsz itt.

Ha szeretnél többet tudni a biztonságos babahordozásról alapjairól akkor kattints ide.

Elkényeztetem vagy nem kényeztetem el a babahordozással?

A legtöbb anyuka gyakran hallja rokonoktól, ismerősöktől, hogy ne legyen sokat kézben, nehogy elkényeztesd az újszülött babádat! Ha pedig megtudják, hogy hajlandó vagy akár több órán keresztül is magadon babusgatni egy babahordozóban, akkor akár azonnal el is könyvelik, hogy na így lehet elkényeztetni a gyereket. Ne higgy nekik. A gyereked nem fog örökre a hasadra, hátadra nőni, néhány hónap alatt eljön az az idő, amikor már nem igényli olyan hosszan a hordozást (valószínű te jobban fogod igényelni, mint ő:-)) Viszont amikor még csak néhány hetes, néhány hónapos, akkor igenis nagyon intenzíven igényli a testközelségedet.

Ne aggódj emiatt, ne a környezetednek akarj megfelelni, hanem a babádnak, ne a környezeted igényeit akard kielégíteni, hanem a kisbabádét, hiszen ő a legfontosabb. Nyugodtan vállald fel a véleményedet, hogy ezzel nem fogod elkényeztetni, és hidd el, hogy ez így is lesz.

 

Manapság olyan dolgot várunk el a kisbabától, amire ő egyáltalán nem vágyik, vagyis kvázi néhány napos korától azt szeretnénk, ha önmagában szó nélkül elfoglalná magát a kiságyban fekve. És mivel erre a gyerekek nem alkalmasak, próbáljuk a kiságyat felszerelni, mindenféle lelógó, zenélő, forgó-morgó-világító játékkal, amikkel jó ha néhány percre lekötjük a figyelmét. De jellemzően ha magára hagyjuk akkor azonnal elkezd nyűgösködni, sírni, amikor felvesszük, viszont azonnal abbahagyja a sírást. Ugye ismerős ez a helyzet?

Amikor a kisgyermek elkezd kúszni-mászni, egyre kevesebbet fogja önmaga is igényelni a babahordozást. Ha már jár, szalad akkor pedig csak győzd utolérni! 1,5-2 éves korban ha már képes az önálló játékra, szintén ritkábban fog előfordulni, hogy órákra magadra kell kötnöd, mivel ebben a korban már a házimunkában sem akadályoz olyan mértékben, mint amikor mégcsak néhány hónapos volt, mert a lakásban már önállóan közlekedik, úgyis a sarkadban lesz, akárhová mész is. Ebben a korban viszont előtérbe kerülnek a csípőhordozási módok, mivel gyakori eset, hogy a szaladgálni tudó gyermek hosszabb túrát viszont még nem bír, ezért gyakran fel-le kéredzkedik a karunkba, akár egy séta során is. Ilyenkor a legfontosabb egy olyan hordozóeszköz és hordozási pozíció megtalálása, amivel másodpercek alatt magadra tudod rögzíteni a gyermeket, majd szintén másodpercek alatt le is tudod tenni.

2-3 éves kor között a napi szintű hordozásról fokozatosan le fog szokni a gyermek, de ez a leszokás olyan finom átmenetet jelent, hogy szinte neked fog hiányozni. Ebben a korban már csak néhány speciális esetben lesz szükség a hordozásra, pl. kirándulás, közlekedés során. 4-5 éves korban pedig minden gyermek véglegesen, magától leszokik a hordozásról.

Viszont amit megtapasztal addig, érzelmileg magabiztosabbá teszi és mivel az igényei mindig ki voltak elégítve, nemhogy elkényeztetetté nem teszi, hanem kimondottan jót tesz az érzelmi biztonságának.

 

Mikor kezdjünk hordozni, mikor hagyjuk abba a babahordozást

Hordozni már néhány napos babát is lehet megfelelő körültekintéssel, sőt akár koraszülötteket is, bár a koraszülött hordozásnál kicsit speciálisabb, mint a normál babahordozás.  Első gyermeknél az anya még az általános dolgokban is tapasztalatlan, ezért nem a babahordozás elsajátítása a legfontosabb feladata, ezért újszülöttek hordozását jellemzően a második harmadik gyermeknél szokták elkezdeni.

Talán a legjellemzőbb az, hogy néhány hetes korban kezdődik a hordozás, ami általában 6-8 hetes kort jelent. Ebben az időszakban már nagyjából kialakult a napi rutin, már elmúlt a kezdeti bizonytalanság, már a segítség is talán megszűnt a nagyszülőktől, az anya már viszonylag kiheverte a szülést és a terhességet és már át kell állni a mindennapokra, vagyis ügyeket kell intézni el kell látni a család többi tagját is, vezetni kell a háztartást az újszülött gyermek mellett. Ilyenkor szokott felmerülni legtöbbször a kérdés, de hogyan végezzek bármiféle házimunkát, ha a gyerekem állandóan a karomban akar lenni!

Viszont akkor sem kell lemondanod a hordozásról ha a gyerkőc már szalad vagy 1-1,5 évesen is érdemes még a hordozáson gondolkozni, de ebben az korban már az elsődleges szempont a hordozó kiválasztásánál, hogy mennyire gyorsan lehet magadra kötnöd.  A totyogó, szaladgáló gyerekeknél a leggyakrabban akkor merül fel (jó esetben) a hordozás iránti igény, ha pl. egy sétánál a gyerkőc 2 percenként fel és föl kéredzkedik a kezedből míg hazaértek a játszótérről. Rosszabb esetben nem merül fel az, hogy kellene egy hordozóeszköz, hanem felvesszük a kezünkbe a gyerkőcöt miközben leszakad a karunk tőle. A hordozás módja ilyen korban elsősorban a csípőhordozás lesz, vagy hosszabb távra a háton hordozást is érdemes elsajátítani, mert pl. egy állatkerti több órás túrát is jobban bír egy 1,5-2 éves gyermek ha a hátunk közepén szemmagasságból lát mindent, mint babakocsiban ücsörögve.

 

 

Személytől függő, hogy mikor hagyjuk abba a hordozást, az egyik tábor kipróbálta és jól is használja az előlhordozási módokat, aztán néhány csípőhordozás után, miután a gyermek már elérte a 8-9 kg-t és elől már nem kényelmes a hordozás kvázi abba is hagyja. A hátonhordozás gyakran már kimarad.

Akik ettől kitartóbbak azok eddig az időpontig már a hordozás szerelmesei lettek ezért addig húzzák a hordozást amíg csak lehet, ilyenkor a hordozás általában legkésőbb akkor fejeződik be, amikor a gyermek már minden helyzetben elég önálló, már nyugodtan lehet tőle házimunkát végezni, már nem fárad el a sétában a játszótérig, már leül magában is játszani, vagy már olyan nehéz, hogy tényleg megterhelő a hordozószemélynek még háton is hordozni. Ezek legkésőbb 4-5 éves korban és 18-20 kg súlynál következnek be.

Hordozás alapjai – hogyan hordozzunk

Általános szabályok

Vannak olyan szabályok, amelyeket bármilyen hordozóeszközt használsz és bármilyen hordozási módot mindenképpen be kell tartani:

  • A baba/gyermek minden pozícióban szabadon, nyugodtan kapjon levegőt
  • A baba/gyermek hasa szorosan simuljon a mama hasához. Ez legyen olyan szoros, hogy akármerre mozdulsz akár előrehajolsz a baba hasa ne távolodjon el tőled. Ez biztosítja a baba biztonságérzetét, de ezentúl ez a legkényelmesebb a hordozó személynek is.
  • Az előzőből következik, de külön is kiemelendő, hogy a baba arca mindig a mama felé nézzen, arccal kifelé nagyobb gyermeket sem szabad hordozni
  • A baba lába vegye fel a „békalábtartást”, ez azt jelenti, hogy terpeszben legyen a csípője és a térde  is derékszögben
  • A hordozó támassza alá a baba popsiját az egyik térdhajlattól a másikig, ne csak takarja, hanem támassza is. A popsija alacsonyabban legyen, mint a térdei, vagyis felhúzott lábakkal terpeszben csücsül.
  • A hordozó olyan szorosan ölelje körül a babát, hogy abból semmilyen mozgás során nem tudjon kiesni, kicsúszni
  • Kényelmes legyen a mamának is
  • Egészen kisbabáknál a hordozó alkalmas legyen a fej megtámasztására is
  • Hordozzunk függőlegesen, ezt már újszülött kortól is lehet alkalmazni, ebben a pozícióban lehet biztosítani egyrészt a megfelelő lábtartást, valamint ebben  a pozícióban biztosítható legjobban az, hogy a légutak szabadon maradjanak. Bár vannak olyan fekvő kendőkötési pozíciók, amelyek pl. szoptatáshoz javasoltak, de ezeket csak erre az időszakra ajánljuk.
  • Az előlhordozást a babák egy idő után kinövik, mivel érdeklődőbben lesznek a külvilágra és szeretnének többet látni belőle. Hogy ez mikor jön el, az baba és hordozó függő. Az általános javaslat az, hogy előlhordozni 5-8 kg-ig és 4-6 hónapos korig lehet. Nyilván egy vékonyabb testalkatú nő egy nagyobb súlyú babát hamarabb fog a hátára kötni, mivel úgy a súlyelosztás sokkal jobb.

Hordozzak vagy ne hordozzak?

Hordozni nem elhatározás kérdése, hanem egy természetes dolog praktikus megvalósítása, amit kár kihagyni

 

Még terhes voltam, amikor már elhatároztam, hogy hordozni fogok. Bár nem is ez a legjobb szó, hogy elhatároztam, hanem inkább az az igazság, hogy fel sem merült bennem, hogy ne hordozzak. Mert ezzel mintha azt mondanám, hogy elhatároztam, hogy kézbe veszem a gyerekem, pedig természetesen az ember nem határozza el, hogy kézbe veszi a gyermekét, hanem az természetes. Szerintem éppen ilyen természetes az is, hogy hordozzam a gyermekemet, mert az ugyanaz, mintha kézbe venném, csak a súlyt nem a kezemmel tartom, hanem egy kendővel:-)

Ezért lepődök meg sokszor, amikor a hordozás ellenzőitől olvasok véleményeket. Hogy miért? Mert a hordozás tulajdonképpen a kézben tartásnak egy továbbfejlesztett, ha úgy tetszik, praktikusabb formája, ami megkönnyíti az anya számára a mindennapokat, nem mellékesen a baba számára pedig olyan plusz öröm forrás, ami semmivel nem pótolható.

 

Afrikai ősasszonyok

Számomra mindig nagyon vonzónak tűntek azok az afrikai asszonyok, akik a gyermeküket kendőben magukra kötve élik az életüket. Amikor ilyen képeket láttam mindig az volt az érzésem, hogy ezek a népek, mennyire természetesnek veszik a gyermeknevelést, már egészen kicsi kortól is. Persze nincs más választásuk, de akkor is ebből az egy képből is egyértelműen látszik a különbség az európai és az afrikai gyermeknevelési szemlélet között. Míg mi itt Európában egymást és magunkat győzködjük arról, hogy mik az előnyei és hátrányai a hordozásnak, tanulgatjuk a különböző megkötési módokat, addig ezeknél a népeknél ez fel sem merül, mivel ebben élnek évszázadok óta és ők biztosan nem gondolkoznak azon, hogy vajon hordozzak vagy sem, mert ebbe születtek bele, őket is hordozták, az anyatejjel szívták magukba a hordozás hagyományát. Persze nagyon nincs is más választásuk, mivel az élet nem áll meg a gyermek megszületésével, nem tehetik meg azt, hogy hosszú hónapokig pihengetnek, gyermeket nevelgetnek, hanem dolgozni kell, el kell látni a többi gyereket, vizet kell hozni a kútról, meg mittudomén mit kell még csinálniuk, amiről persze nekünk fogalmunk sincs, de az valószínű, hogy nincs mosogatógépük, mosógépük, takarítógépük és számos technikai segítségük, ami megkönnyíti az életüket. Ez az évezredes hagyomány számomra elég meggyőző érv a hordozás mellett, más nem is kell.