Előlhordozásról általában

A leggyakoribb, hogy aki csecsemőt kezd el hordozni az először az előlhordozással ismerkedik meg. Ennek a nyilvánvaló oka, hogy a csecsemőnek is és az anyának is az a legjobb, ha a kezdeteknél olyan hordozási pozíciót alkalmaznak, amiben egyaránt a legmagabiztosabb az anya, egyúttal a baba is a legbiztonságosabban érzi magát.

Az előlhordozás azért is jó a kezdeteknél, mert így folyamatosan látod a babát, ellenőrizni tudod, hogy hogyan viselkedik a hordozóban és ha valamit javítani kell azt rögtön meg tudod tenni.

Ha kendőd van, – akár rugalmas, akár szövött – amikor először kezded el használni a kendőt akkor neked is kell arra időt szentelned, hogy megbarátkozz a több méternyi anyaggal. Ha a szövöttkendőd nincs „betörve” akkor nehezen kezelhetőnek fog tűnni. Először mindig egy játékbabával, vagy egy játékmackóval gyakorolj. Kétszer-háromszor érdemes megkötni a játékbabával és csak ezután megpróbálni a gyerekedet bekötni. Amikor felkötötted a játékbabát magadra, akkor járkálj benne egy kicsit, nézd meg magad a tükörben, kicsit ugrálj is, azért hogy kiderüljön, hogy nem lazul-e meg valahol a kötés. Így tudni fogod, hogy mire figyelj amikor a gyerkőcöt kötöd bele.

 

Milyen előlhordozási módok vannak kendőknél?

Előlhordozási módok között is meg lehet különböztetni kétféle módot, attól függően, hogy a baba milyen pozícióban van a kendőben. Ez alapján:

  • Elől fektetett
    • Bölcső
    • Keresztezett bölcső
    • Rebozo bölcső
  • Elől ültetett hordozási módokról beszélhetünk.
    • Rövid elől keresztezett
    • Elől keresztezett
    • Elől zsebes keresztezett
    • Kívül elől zsebes keresztezett
    • Kenguru

 

Bár első érzésre az előlfektetett pozíciók tűnhetnek szimpatikusabbnak, de fontos tudni, hogy a babának nem kell még akkor sem feküdnie a kendőben, ha alszik, és már az újszülöttet is lehet ültetve hordozni. Ha helyesen használod a kendőt, akkor tökéletesen meg tudod támasztani a hátát, a nyakát, a fejét a kendővel és az előlültetett pozíciókban a baba is könnyebben kap levegőt és kényelmes érzi magát.

 

Az előlfektetett pozíciókat elsősorban szoptatáshoz, rövid ideig tartó hordozáshoz ajánlom. Előlfektetett pozíciókat elsősorban kendővel és babaerszénnyel ajánlott kötni, más hordozóeszközzel nem javasolt. Erről egy összefoglalótáblázatot találsz itt.

Ha szeretnél többet tudni a biztonságos babahordozásról alapjairól akkor kattints ide.

Elkényeztetem vagy nem kényeztetem el a babahordozással?

A legtöbb anyuka gyakran hallja rokonoktól, ismerősöktől, hogy ne legyen sokat kézben, nehogy elkényeztesd az újszülött babádat! Ha pedig megtudják, hogy hajlandó vagy akár több órán keresztül is magadon babusgatni egy babahordozóban, akkor akár azonnal el is könyvelik, hogy na így lehet elkényeztetni a gyereket. Ne higgy nekik. A gyereked nem fog örökre a hasadra, hátadra nőni, néhány hónap alatt eljön az az idő, amikor már nem igényli olyan hosszan a hordozást (valószínű te jobban fogod igényelni, mint ő:-)) Viszont amikor még csak néhány hetes, néhány hónapos, akkor igenis nagyon intenzíven igényli a testközelségedet.

Ne aggódj emiatt, ne a környezetednek akarj megfelelni, hanem a babádnak, ne a környezeted igényeit akard kielégíteni, hanem a kisbabádét, hiszen ő a legfontosabb. Nyugodtan vállald fel a véleményedet, hogy ezzel nem fogod elkényeztetni, és hidd el, hogy ez így is lesz.

 

Manapság olyan dolgot várunk el a kisbabától, amire ő egyáltalán nem vágyik, vagyis kvázi néhány napos korától azt szeretnénk, ha önmagában szó nélkül elfoglalná magát a kiságyban fekve. És mivel erre a gyerekek nem alkalmasak, próbáljuk a kiságyat felszerelni, mindenféle lelógó, zenélő, forgó-morgó-világító játékkal, amikkel jó ha néhány percre lekötjük a figyelmét. De jellemzően ha magára hagyjuk akkor azonnal elkezd nyűgösködni, sírni, amikor felvesszük, viszont azonnal abbahagyja a sírást. Ugye ismerős ez a helyzet?

Amikor a kisgyermek elkezd kúszni-mászni, egyre kevesebbet fogja önmaga is igényelni a babahordozást. Ha már jár, szalad akkor pedig csak győzd utolérni! 1,5-2 éves korban ha már képes az önálló játékra, szintén ritkábban fog előfordulni, hogy órákra magadra kell kötnöd, mivel ebben a korban már a házimunkában sem akadályoz olyan mértékben, mint amikor mégcsak néhány hónapos volt, mert a lakásban már önállóan közlekedik, úgyis a sarkadban lesz, akárhová mész is. Ebben a korban viszont előtérbe kerülnek a csípőhordozási módok, mivel gyakori eset, hogy a szaladgálni tudó gyermek hosszabb túrát viszont még nem bír, ezért gyakran fel-le kéredzkedik a karunkba, akár egy séta során is. Ilyenkor a legfontosabb egy olyan hordozóeszköz és hordozási pozíció megtalálása, amivel másodpercek alatt magadra tudod rögzíteni a gyermeket, majd szintén másodpercek alatt le is tudod tenni.

2-3 éves kor között a napi szintű hordozásról fokozatosan le fog szokni a gyermek, de ez a leszokás olyan finom átmenetet jelent, hogy szinte neked fog hiányozni. Ebben a korban már csak néhány speciális esetben lesz szükség a hordozásra, pl. kirándulás, közlekedés során. 4-5 éves korban pedig minden gyermek véglegesen, magától leszokik a hordozásról.

Viszont amit megtapasztal addig, érzelmileg magabiztosabbá teszi és mivel az igényei mindig ki voltak elégítve, nemhogy elkényeztetetté nem teszi, hanem kimondottan jót tesz az érzelmi biztonságának.

 

Mikor kezdjünk hordozni, mikor hagyjuk abba a babahordozást

Hordozni már néhány napos babát is lehet megfelelő körültekintéssel, sőt akár koraszülötteket is, bár a koraszülött hordozásnál kicsit speciálisabb, mint a normál babahordozás.  Első gyermeknél az anya még az általános dolgokban is tapasztalatlan, ezért nem a babahordozás elsajátítása a legfontosabb feladata, ezért újszülöttek hordozását jellemzően a második harmadik gyermeknél szokták elkezdeni.

Talán a legjellemzőbb az, hogy néhány hetes korban kezdődik a hordozás, ami általában 6-8 hetes kort jelent. Ebben az időszakban már nagyjából kialakult a napi rutin, már elmúlt a kezdeti bizonytalanság, már a segítség is talán megszűnt a nagyszülőktől, az anya már viszonylag kiheverte a szülést és a terhességet és már át kell állni a mindennapokra, vagyis ügyeket kell intézni el kell látni a család többi tagját is, vezetni kell a háztartást az újszülött gyermek mellett. Ilyenkor szokott felmerülni legtöbbször a kérdés, de hogyan végezzek bármiféle házimunkát, ha a gyerekem állandóan a karomban akar lenni!

Viszont akkor sem kell lemondanod a hordozásról ha a gyerkőc már szalad vagy 1-1,5 évesen is érdemes még a hordozáson gondolkozni, de ebben az korban már az elsődleges szempont a hordozó kiválasztásánál, hogy mennyire gyorsan lehet magadra kötnöd.  A totyogó, szaladgáló gyerekeknél a leggyakrabban akkor merül fel (jó esetben) a hordozás iránti igény, ha pl. egy sétánál a gyerkőc 2 percenként fel és föl kéredzkedik a kezedből míg hazaértek a játszótérről. Rosszabb esetben nem merül fel az, hogy kellene egy hordozóeszköz, hanem felvesszük a kezünkbe a gyerkőcöt miközben leszakad a karunk tőle. A hordozás módja ilyen korban elsősorban a csípőhordozás lesz, vagy hosszabb távra a háton hordozást is érdemes elsajátítani, mert pl. egy állatkerti több órás túrát is jobban bír egy 1,5-2 éves gyermek ha a hátunk közepén szemmagasságból lát mindent, mint babakocsiban ücsörögve.

 

 

Személytől függő, hogy mikor hagyjuk abba a hordozást, az egyik tábor kipróbálta és jól is használja az előlhordozási módokat, aztán néhány csípőhordozás után, miután a gyermek már elérte a 8-9 kg-t és elől már nem kényelmes a hordozás kvázi abba is hagyja. A hátonhordozás gyakran már kimarad.

Akik ettől kitartóbbak azok eddig az időpontig már a hordozás szerelmesei lettek ezért addig húzzák a hordozást amíg csak lehet, ilyenkor a hordozás általában legkésőbb akkor fejeződik be, amikor a gyermek már minden helyzetben elég önálló, már nyugodtan lehet tőle házimunkát végezni, már nem fárad el a sétában a játszótérig, már leül magában is játszani, vagy már olyan nehéz, hogy tényleg megterhelő a hordozószemélynek még háton is hordozni. Ezek legkésőbb 4-5 éves korban és 18-20 kg súlynál következnek be.

Hordozók vs kötésmódok

Az hogy milyen megkötési módot választunk elsősorban hordozóeszköz függő, másodsorban körülményfüggő. Mindenképpen meghatározza az, hogy milyen

hordozóeszközünk van, mivel a kendőn kívül minden más hordozóeszköz megkötését viszonylag kevéssé lehet variálni.

Nézzünk egy összehasonlítást, hogy melyik hordozóeszközzel milyen kötésmódot ajánlott használni:

Hordozás alapjai – hogyan hordozzunk

Általános szabályok

Vannak olyan szabályok, amelyeket bármilyen hordozóeszközt használsz és bármilyen hordozási módot mindenképpen be kell tartani:

  • A baba/gyermek minden pozícióban szabadon, nyugodtan kapjon levegőt
  • A baba/gyermek hasa szorosan simuljon a mama hasához. Ez legyen olyan szoros, hogy akármerre mozdulsz akár előrehajolsz a baba hasa ne távolodjon el tőled. Ez biztosítja a baba biztonságérzetét, de ezentúl ez a legkényelmesebb a hordozó személynek is.
  • Az előzőből következik, de külön is kiemelendő, hogy a baba arca mindig a mama felé nézzen, arccal kifelé nagyobb gyermeket sem szabad hordozni
  • A baba lába vegye fel a „békalábtartást”, ez azt jelenti, hogy terpeszben legyen a csípője és a térde  is derékszögben
  • A hordozó támassza alá a baba popsiját az egyik térdhajlattól a másikig, ne csak takarja, hanem támassza is. A popsija alacsonyabban legyen, mint a térdei, vagyis felhúzott lábakkal terpeszben csücsül.
  • A hordozó olyan szorosan ölelje körül a babát, hogy abból semmilyen mozgás során nem tudjon kiesni, kicsúszni
  • Kényelmes legyen a mamának is
  • Egészen kisbabáknál a hordozó alkalmas legyen a fej megtámasztására is
  • Hordozzunk függőlegesen, ezt már újszülött kortól is lehet alkalmazni, ebben a pozícióban lehet biztosítani egyrészt a megfelelő lábtartást, valamint ebben  a pozícióban biztosítható legjobban az, hogy a légutak szabadon maradjanak. Bár vannak olyan fekvő kendőkötési pozíciók, amelyek pl. szoptatáshoz javasoltak, de ezeket csak erre az időszakra ajánljuk.
  • Az előlhordozást a babák egy idő után kinövik, mivel érdeklődőbben lesznek a külvilágra és szeretnének többet látni belőle. Hogy ez mikor jön el, az baba és hordozó függő. Az általános javaslat az, hogy előlhordozni 5-8 kg-ig és 4-6 hónapos korig lehet. Nyilván egy vékonyabb testalkatú nő egy nagyobb súlyú babát hamarabb fog a hátára kötni, mivel úgy a súlyelosztás sokkal jobb.

Kenguru

Bár nem ajánlott hordozó, de mindenképpen megér egy bejegyzést, mert ebből kiderül, hogy miért lehet mégis kapni ilyen sokfélét belőle és miért nem ajánlják mégsem a hordozási tanácsadók. A „kenguru” mint kifejezés nagyon elterjedt a babahordozásban ezért sokszor hallani a mei-tait „kötözős kenguruként” emlegetni, vagy a csatos hordozókat „csatos kenguruként.” Míg a mei-tai és a csatos hordozó abszolút ajánlott hordozó típus, addig a hagyományos kengurut a hordozási tanácsadók egyáltalán nem ajánlják, aminek elsősorban az ortopédiai szempontok az okai.

Jellemzői, kialakítása

A kenguru az ajánlott hordozók közül a csatos hordozóra az SCC-re hasonlít leginkább, annak egy egészségtelenebb verziója, mert ez is egy csatos hordozó, ami áll egy body részből számos pántból és csatból. A pántok segítségével lehet stabilizálni a derékrészen valamint a vállpántok tartják a súlyt is. A drágább kengurukon már számtalan egyéb pánt is fellelhető, – amik feltételezem, hogy azért kerültek rá a hordozóra, mert valahogy mindig kényelmetlen volt a hordozás benne – amelyek vagy a vállpántokat húzzák össze keresztben, hogy ne csússzanak le, vagy a vállpántokat rögzítik különböző helyekre oldalt a hordozóra, vagy külön lehet rögzíteni, állítani a babát tartó body részt. A body rész általában párnázott és a pántok is általában párnázottak, és a sok csat mindegyike többnyire állítható. A body rész formázott, külön ki van emelve a fejtámasz, az alja pedig elkeskenyedik. A legnagyobb hátránya ebből is adódik.

(Nekem sokszor az jut eszembe amikor meglátok egy ilyen kengurut, hogy úgy néz ki, mint valami golyóálló mellény:-))

Kicsit bajban voltam, amikor a kenguru előnyeiről akartam írni, ezért rákerestem a google-ban, meglepő, hogy valójában nem hozott olyan oldalt, ahol kimondottan a kenguru előnyeit írták le, ezért vagy összekeverték a csatos hordozóval, vagy a meitai-al és azoknak az előnyeit írták le vagy egyszerűen a babahordozás előnyeit írták le a kenguru előnyeként.

Ha kíváncsi vagy, hogy miért nem javasolják a használatát és mégis mik az előnyei, és hátrányai  olvass tovább »

Babaerszény, babazsák

Jellemzői, kialakítása

 

Egyszerű, praktikus, modern, dekoratív, ez a babaerszény egyben. A babaerszény egy formára varrott fixen kialakított féloldalas babahordozó, amely tulajdonképpen egy zsebet képez a hordozó személy csípőjén és ebbe a zsebbe kell a babát beültetni. Kialakítását tekintve egy nagyjából téglalap alakú anyag, amely az egyik végén általában le van kerekítve és a végei vagy össze vannak varrva, vagy egyéb módon (kapcsokkal, zipzárral, patentokkal) lehet őket összerögzíteni. A babaerszény anyaga pamut, lenvászon, selyem, vagy ezek kombinációja is lehet. Vannak olyan modellek, amelyek kifordíthatóak, mert a két oldaluk különböző mintával van varrva így mindkét oldaluk ugyanúgy használható. Vannak béleltek, vagy csak egyrétegűek és van olyan is, ami  bizonyos korlátok között állítható. Elsősorban csípőhordozásra alkalmas, gyakorlottabb hordozók próbálkoznak elől és háton hordozással is, de ezekre a pozíciókra nem ideális és sem a babának, sem a hordozónak nem kényelmes és nem biztonságos hosszú távon. A babazsák mérete általában fix, ez nem állítható a baba növekedésével összhangban és általában csak egy hordozószemély tudja használni. Vannak olyan modellek, amelyek ezt a korlátot próbálják áthidalni azzal, hogy a baberszény hátoldalán van lehetőség állítani a szorosságon. Vásárlása előtt ezért mindenképpen fel kell próbálni, vagy lemérni a hordozószemély testalkatát, hogy megfelelő méretű legyen a hordozószemély testalkatához viszonyítva és a baba méreteit figyelembe véve.

Ha ezeket a korlátokat elfogadjuk, akkor viszont egy bizonyos időszakban nagyon praktikus hordozónak minősül a babaerszény, mivel rendkívül könnyen használható, a használata gyorsan, akár néhány perc alatt megtanulható. Ha megfelelő méretben választottuk ki az erszényt, akkor mind a babának, mind a mamának nagyon kényelmes, egyúttal dekoratív hordozónak tekinthető. Vannak olyan babaerszények is, amelyek a baba combjánál párnázottak, így még kényelmesebbek a kicsik számára.

 

forrás:http://varridevarroda.blogspot.hu/

 

 

 

 

 

Használatához, előnyei, hátrányai megismeréséhez olvass tovább »

Chunei – csatos hordozós mellény

Jellemzői, kialakítása

A chunei speciális csatos hordozó, kötözős része nincs. Eredetileg Koreából származik és jelenleg is csak elvétve lehet megtalálni más országokban. Viszont érdemes róla egy rövid ismertetőt elovasni, mert lehet, hogy valakinek pont ez lesz a kedvence:-)

A chunei kialakítását tekintve egy formára szabott és varrt, babahordozó eszköz, amelyet mellényszerűen kell magunkra venni, az anyag a felvétel során teljesen körülöleli a hordozószemélyt és a babát is. A chuneire a derékrésznél egy pánt van varrva, amelynek a végén két csat található, amely tulajdonképpen a baba popsija alatt jön előre és tartja a baba súlyát, illetve, hogy ne csússzon le a baba hordozóban. Ez alatt a csat alatt a chunei általában fodros ezáltal elég romantikus hatást kelt, ami pl. egy kislány hordozásánál biztos, hogy nagy feltűnést kelt. A fodrok, vagyis a chunei alja teljesen betakarja a baba lábát. A chunei felső részén keresztben szintén két csattal lehet stabilizálni a babát, felül pedig két vállpánttal a vállunkhoz tudjuk rögzíteni a hordozót. A baba súlya az egész törzsre nehezedik, ami különösen nagyobb súlyú babáknál előnyös. A chunei a baba popsija alatt be van ráncolva, így gyakorlatilag a baba egy „zsebben” ül, amikor felcsatolod magadra. A csatok állíthatóak, ezért a csatos hordozókhoz hasonlóan ha egyszer beállítottad a te és a baba méretére, akkor utána már csak fel kell csatolni és kész. Dekoratív jellemzője a chuneinek, hogy a derékrészre csatolandó pánt a baba popsija alatt kívül fut általában bújtatókban, ami ha a mellény résztől eltérő színben készül, akkor nagyon szép összhatást kelt.

 

 

 

 

 

forrás:http://thekoreanbaby.blogspot.hu

Használatához, előnyei, hátrányai megismeréséhez olvass tovább »

Csatos hordozók – SSC

Jellemzői, kialakítása

Ezek a hordozók nem keverendők össze a hagyományos kengurunak hívott hordozókkal, amelyek sajnos még most is rengeteg helyen, bababoltokban is kaphatók, viszont azok nem alkalmasak az ortopédiailag helyes lábtartással való hordozásra. A csatos hordozók teljesen alkalmasak az ortopédiailag helyes hordozásra, mégis azért hívják kengurunak, mert a babát ebben a hordozóban is csatok segítségével lehet rögzíteni, kötözős része nincs a hordozónak.

Az SSC – csatos hordozók ötvözik a hagyományos kenguru sportosságát a mei-taik kialakításával. A csatos hordozók ezért leginkább egy mei-tai-ra hasonlítanak, ahol a pántokat nem kötözni kell, hanem csatok segítségével  lehet egymáshoz rögzíteni. A csatos hordozók is egy body részből állnak, amelyhez alul a derékrésznél és felül a vállaknál pántok vannak rögzítve, amiknek a végén csatok találhatóak, amik segítségével lehet a derékon elől illetve  a vállak előtt, alatt lehet összekapcsolni a pántokat. Gyártótól függően a body rész lehet egyszerű téglalap vagy formázott, karcsúsított, esetleg amatómiailag formázott, kapucnival vagy anélkül, egyszínű vagy mintás, bélelt vagy béleletlen. A pántok általában párnázottak, ami a hordozó számára kényelmesebbé teszi a hordozást, a csatok bizonyos határok között állíthatóak.

Hogyan tudod megkülönböztetni egy jó csatos hordozót a hagyományos kengurutól?

Forrás:http://liliputi.hu

Használatához, előnyei, hátrányai megismeréséhez olvass tovább »

Onbuhimo

Jellemzői, kialakítása

Japán eredetű hordozó, első ránézésre hasonlít a mei taira, de csak két pántja van. Kialakítását tekintve áll egy testrészből – body – amelyhez felül két pánt csatlakozik, alul pedig két oldalt egy-egy karika található rajta. Viszonylag modern hordozónak minősül, ezért a díszítése a mei-taihoz hasonlóan inkább modernnek tekinthető, mint tradícionálisnak. Nincsenek tipikus díszítő elemei, gyártótól függ az anyaga, díszítése.

A body rész gyártótól függően lehet bélelt vagy béleletlen, kapucnival vagy anélkül is kapható. A kapucni jó szolgálatot tesz, ha a baba elalszik és szeretnénk betakarni vagy védeni a fejét, vagy kisebb babáknál a baba fejének megtartására is alkalmas.

 

Használata

Elsősorban háton hordozásra alkalmas, elől hordozásra is használható, de az egy kicsit furábban néz ki. Csípőnhordozásra nem igazán alkalmas. A baba a hordozó használata közben az onbuhimoban ül, az onbut a feneke alatt be kell hajtani így a babát az egyik térdhajlatától a másikig teljes mértékben alátámasztja, ezzel biztosítva van az ortopédiailag helyes lábtartás. A body rész teljesen megtámasztja a baba hátát. A vállpántokat jellemzően elől keresztezik vagy batyupántos stílusban vezetik le, majd a karikákon áthúzva kötözik össze.

  olvass tovább »